Menny és pokol

Csalódottság, bosszankodás, és értetlenség.
Ez a 3 szó, ami jellemzi az érzéseimet az eddigi "csodatavasszal" kapcsolatban.
Kereshetnénk ludasokat, okokat, hogy ki miatt ilyen, hogy az e a legnagyobb baj, hogy eladtuk Eleket, és Kádit, vagy hogy nem pótoltuk őket kellőképpen, vagy más gond van e.
Edzőváltást rebesgetnek sokan, belső problémák miatt. Valaki, nem jön ki valakivel, esetleg mást keres, akar a helyére, és ehhez minden létező módszert felhasznál... Ennek pedig mi, szurkolók isszuk meg a levét. Mert mi reménykedünk, bízunk a csapatban, erre nem kapunk az égvilágon semmit.
Átéltem már pár ilyet. De vajon, amikor megy a szekér, miért kell elrontani mindent?
Az a véleményem, hogy jövőhéten, Debrecenben kapunk 3 tól többet, és Szivicsnek mennie kell. Pont annak, aki a leginkább idevaló. Mert anno Benczés Mikivel mi volt? Kísérteties a hasonlóság.

A szurkolók pedig egymást ölik. Vannak, akik tehetetlenségükben kicsit keményebben mondják meg a véleményüket, vannak, akiknek ebből az jön ki, hogy nem szeretik a fent említettek a csapatot... Hát dehogynem szeretik. Csak nem tudják majmolni őket ekkor is, amikor aranylábúink nem mutatnak semmit...

És mi volt a tegnapi meccsen?
Menny, és pokol
Ez a két szó jellemezte, mint a lelátói hangulatot, mint a játék képét, mint az én érzéseimet.

Eleinte csak nevettem a szektorban. Nem a megszokott helyemen voltam.
Fantasztikus érzés volt hallani, hogy a szektor 3 részre szakadt. Ez a 3 rész 3 különböző ütemben kezdett el 3 különböző szurkolói dalt.
Eleinte vicces volt, utána már sírni volt kedvem.
Aztán ott volt az a csuda dobos, aki akkor is dobolt, amikor nem kellett volna. Aztán szerintem elkezdett fázni a keze, vagy elvették a dobot tőle, mert csendben volt.
Voltak akik elkezdték szidni a Nyíregyházát. Tudom, ez mindig aktuális, de most éppen miért?
Első félidőben kb 30 percig voltunk jók. Minden téren. Vertünk két gyors gólt, aztán elfáradtunk. Volt, aki 2 perc alatt 3 labdát adott el, nem tudott mit kezdeni vele, ötlettelen volt. Volt, aki már ilyenkor a seggén vette a levegőt.
A második félidő már csak nyomokban tartalmazott lelkesedést, harciasságot, elképzelést pedig egyáltalán nem. Gyenge volt, mint a harmatos lepkefing.

Valakik itt valamit nagyon elrontottak, a saját érdekeiket nézték, a következményekkel nem számolva.
ADJÁTOK VISSZA A JÁTÉKUNKAT!