2016. február 20., szombat

DVTK-Honvéd (2-1) Amikor egy győzelem a legnagyobb szarból is ki tud húzni

Üdvözlök Mindenkit, remélem, örültök, hogy hosszú kihagyás után visszatértem

Muszáj egy kicsit, hogy egálba hozzam a blogot az eddig történtekkel, ezért említem meg, hogy 
* mindannyiunk kedvenc Bazsija már a múlté (KiazaBazsi?)
*Jött a törökverő Egervári Sándor (meg a nyócegy... de szerintem maradjon csak törökverő)
* Visszatért hozzánk Ákos (ezúton is üdvözöllek itthon Kedves)
* Lemondott mindannyiunk szíve csücske, Árkipapa (hála annak a magasságos Istennek)
Lemondott, bár érdemi munkát nem végzett, csak rombolt. Remélem, a fradiba megy ezután folytatni a hozzáértő munkáját :) 
Na jó, ilyet azért még a ződeknek sem kívánnék szívesen.

* Lejátszottuk a 20. fordulót, amit nem láttam, de azt hiszem, nem is nagy baj, mert úgyis csak felidegesítettem volna magam rajta vagy 35x

*és lejátszottuk a 21. fordulót itthon a kukásmezes Honvéd ellen.
Tiszta szívvel kell bevalljam, hogy meccs előtt fél órával még úgy volt, hogy nem megyek ki. Aztán mégis sikerült úgy hangolniuk a környezeti tényezőknek, hogy kivonszoltam a kicsi popómat, megvettem a jegyecskémet, törzshelyemre, az Y-ba. (természetesen ügyességemnek köszönhetően az első 5 percben bele is ejtettem egy pocsolya kellős közepére a papírdarabot) aztán sikerült bejutni a Szentélybe: "ITTHON VAGYOK" ez az érzés fogott el a sok ismerős arc, barát láttán, jó volt érezni, hogy "Igen, itt a helyem, ide tartozom"
Aztán felcsendült kedvenc indulóm, és ugyanaz a boldogsággal vegyített izgalom járta át egész testemet, mint eddig bármelyik meccsen, ami miatt mindig ott vagyok. (Persze a Bazsi-korszak ez alól erős kivétel volt)
Az elemzést megint meghagyom a sportoldalaknak, mivel az eufória hatására kevés dolgot tudok felidézni, csak azokat tudom megerősíteni, amiket már előttem leírtak páran: Patriknak gyakrabban kellene így játszania, mint most, és akkor nem csak álom lenne az, hogy kijusson Franciaországba!
Rados megint fantasztikusat védett, nem hiába skandáltuk sokat a nevét. 
Annyira boldog voltam, hogy egy győztes meccsre sikerült kimennem, és annyira örülök, hogy visszatértem oda, ahová való vagyok, ahol otthon érzem magam.
Köszönöm ezt az élményt, Diósgyőr! Köszönöm, hogy vagy nekem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése