Csapatos bukás. Világvége?! Dehogyis!

na hello. megint itt vagyok :)
végre lement a fradi elleni meccs.
korábban már kifejtettem ellenszenvemet ezzel kapcsolatban. jött felém egy kérdés, miszerint járok-e idegenbe. ironikusan megjegyezném, hogy csak Ferencvárosba.
Remélem mindenki boldog, aki Bajnokcsapat-ot skandált a bajnokság 1/3-ánál. bebizonyítottuk, hogy MÉG nem vagyunk készen rá.
Gyors gól, filmbe illő érzések az emberek arcán, csodálatos dolog. talán több ezred magammal elhittem akkor, hogy 'na majd most! na majd most megtörjük a jeget! megverjük a Fradit itthon 32 év után!"
A nagy francokat!! erre még várni kell :) annál édesebb lesz majd viszont az akkori győzelem íze :)
A meccset megint csak nem az én reszortom elemezni, így eme nemes feladatot meghagyom a 'hozzáértőknek' :)

El kell mondjam sajnos, hogy most nem mi vagyunk a legnagyobbak a mutatott szép gesztusok ellenére sem. Egy olyan tábor ne nevezze magát a 'legnagyobbnak' ahol egyszerre a stadion 3 különböző pontjáról 3 teljesen különböző dallam hangzik fel. Volt pillanat, amikor az ultrák mást énekeltek, a napos közepe más dallamba kezdett, és harmadik félét fújt a napos vasgyár-felőli része. Hát kérdem én: ha nincs összetartás, hogy akarunk a legnagyobbak lenni?
az újonnan alakuló kis csoportok legalább összebeszélhettek volna, hogy egy helyre üljenek (meglehet oldani, nekem ezzel a dumával senki ne jöjjön), és akkor máris csak 2 helyről szól a 2 féle buzdítás.
2-1-nél, amikor csak azt hallottam, hogy "szívünk zöld-fehér" szintén elkapott a hányinger. Voltak ultrák, teltház, meg minden, és ezt kell hallgatnom, tisztelt legnagyobbak? van ilyen?
A másik: legutóbb Romániában hallottam ilyet, hogy azonos oldalon állók egymásnak estek. Eddig fényévekkel különbnek tartottam magunkat a románoknál, most kell megbizonyosodnom arról, hogy köztünk is vannak ugyanolyan birkák?! csak gratulálni tudok! Ti is bebizonyítottátok, hogy nem mi vagyunk a legnagyobbak.

Aztán a szokásos fradi-meccs előtti felhajtás is meghozta a gyümölcsét, vagyis a semmit. Miért kell ekkora misztikumot adni egy meccsnek? miért nem lehet úgy várni ezt is, mint egy Paks, vagy egy Mezőkövesd elleni meccset? miért kell még külön hangulatfokozás, ilyen extrák, olyan extrák? Nem vagyok pszichológus, de szerintem ezzel csak még nagyobb nyomást tettünk a Fiaink nyakába, nyilván nem teljesítettek úgy, ahogyan szerettek /szerettük volna. Miért ne lehetett volna csendben folytatni a menetelést? sokkal többre értékeltem volna egy csendes győzelmet, mint egy ilyen felhajtásokkal teli megalázó vereséget.

El kell mondjam még azt is, hogy a Ferencváros most sajnos jobb volt, mint mi. Felszívták magukat, ez látható volt. Mi meg leeresztettünk, mint egy lufi. És az a megérzésem, hogy csupán rossz időben találkozott ez a két csapat egymással. Ha múlt héten csapnak össze, vagy jövő héten, akkor nem ez az eredmény született volna. Remélem kilábalunk hamar ebből a felejthető állapotból, és tekinthetünk rá úgy, mint egy újabb csodálatos sorozat nyitányára :)

Mindenki higgye el: nekem fáj a legjobban, hogy ez a bejegyzés ilyen negatív tartalommal szolgált most, de így látom. lehet ellenkezni

TDV.