2015. június 1., hétfő

DVTK-MTK - Gyereknap a stadionban

Gyereknap alkalmából (habár már hivatalosan egy jó ideje nem vagyok gyerek) meccsre mentem idén is (tavaly is pont gyereknapon volt a Kupadöntő)

A Pécs elleni meccs óta ez volt az a hazai meccs, ahol kint voltam. Mondhatnánk, hogy az eredmény miatt voltam kint, de nem, hanem azért, mert meggyengültem, ennyit bírt személy szerint a bojkottom. Ez persze nem jelenti azt, hogy következő szezonban minden meccsen ott leszek megint.

Ami azt illeti, nem bántam meg, hogy kimentem. Kicsit furcsa volt, hogy a stadionban az átlagéletkot kb 18 év volt, de egyszer el kell kezdeni a meccsre járást. Kár, hogy egyeseknek ilyen "ínséges időkben" jut az első-meccses-korszak.

Végre láttam a fiúkban az akaratot, a harcot! Nem azt mondom, hogy teljesen meg vagyok elégedve a teljesítményükkel, mert tudnék olyat mondani, akit már szünetben lehoztam volna (és nem csak én). Lehet, hogy épp elromlottak a napelemei, vagy éppen nagyon másnap volt, az indokokat csak ő tudja, hogy miért volt olyan lassú, és körülményes, miért nem volt 100%-os a teljesítménye.
A gól után szokás szerint visszaálltunk, azonban ezután is voltak szép megindulások, jó meglátások, ígéretes helyzetek- minden olyan, amit egész tavasszal, az utolsó 5 meccs kivételével mindannyian hiányoltunk.

Nagyon örülök, hogy a végére összekaptuk magunkat, és valamicskét mutattunk az őszi játékunkból.

Még néhány szót hadd szóljak a hangulatról: a gyerekek is tudnak ám meglepetést okozni. Volt a szektorban egy maximum 4 éves lányka: az a tipikus 'belehalok,olyan_cuki', fodros kis szoknyában, göndör fürtökkel: egyszer csak annyit veszek észre, hogy áll a kerítés előtt, és egy ilyet kiabál: "MTK-s g.ciiik". Hát meglepetésemben elfelejtettem még levegőt is venni.
Őszintén szólva értem én, hogy a meccsen lehet sok csúnyát hallani, meg tanulni, na de ha valaki ilyen szókinccsel jön be ilyen pici létére, az nem a meccs hibája. Mindegy, ebből csak azt akartam kihozni, hogy újabb ékes példája annak, hogy nem az ultrák miatt nem járnak a családok meccsre, meg nem azért, mert miket hall a gyerek, azokat ugyanúgy hallja máshol is...
Tény, hogy most sem volt híja az ékes beszédnek, de nem lenne szabad, hogy ez legyen az oka annak, hogy a családok nem jönnek ki!

Elkanyarodtam nagyon. Megint olyan volt a "szurkolás", hogy inkább maradtak volna csendben, akik óbégattak. Gáz volt.

Összességében azonban azt kell mondjam, hogy jól éreztem magam. Láttam egy magyar viszonylatban jó meccset, és még a nap is sütött.

Kíváncsi leszek, mi lesz itt jövőre!

Itt is megköszönöm Vitelki Zoltánnak, hogy megmentette ezt a cudar tavaszt, és hogy elvállalta a csapat irányítását.
Azt hiszem, magasra tette a lécet Bekő Balázsnak

4 megjegyzés:

  1. Bocsi, én nem "óbégattam", hanem énekeltem, szurkoltam... a többivel együtt...és eszem ágában sem volt csöndben maradni... inkább csatlakoztál volna Hozzánk, mit kritizálsz. H

    VálaszTörlés
  2. nem tudom, te melyik részen voltál, de ott, ahol én voltam, egy hangot nem sikerült az illetékeseknek eltalálnia. Fülsértő volt, és undorító.
    puszi

    VálaszTörlés
  3. Naposon voltam, az F szektorban, és bizony tényleg volt olyan, hogy hárman, vagy csak egyedül kiabáltam... lehet, hogy éppen fülsértő, undorító módon, de szívvel, lélekkel :) Nem én prüntyögök :) Ismerjük egymást? :) Csináljunk együtt szurkolás-forradalmat, szurkoljunk jól, és vonjunk bele mindenkit :) H

    VálaszTörlés
  4. Kedves H,
    esetedben (remélem, nem baj, hogy tegeződök, ha igen, akkor előre elnézést kérek) az 'akinek-nem-inge-ne-vegye-magára' régi mondás érvényesül.
    Én a Z szektorban álldogáltam, ahol a 'kedves' fiatalember, majdnem a nyakamba ülve visított! A szurkolói dallamok meggyalázása volt az, amit ő ott leművelt! Ennél még a csend is jobb.

    Ha a szurkolás forradalmában benne van, hogy elcsendesíthetem ezt az illetőt, akkor szívesen csatlakozom!
    :)

    Minden jót, kedves H!
    És természetesen elnézést az esetleges sértésért

    VálaszTörlés