Én például még nem is éltem, sőt... kósza gondolat se voltam, amikor a válogatottunk utoljára szerepelt valamilyen nemzetközi eseményen!
Fantasztikus dolgot vittünk tegnap véghez, egy álom vált valóra! Egy egész nemzet álma! És igen, Mindannyian részesei voltunk! Ugyanúgy a károgók, a hitetlenek, a fanatikusok, a minden meccsen szurkolók, a tévé előtt ülők, az edzők, az UEFA, a labdarúgók, a szakmai stáb... MINDENKI!
Csodálatos volt látni az online közvetítésen azt a sok magyart, akik egy emberként énekelték a Himnuszt, akik egy torokként zengték, hogy "RIA! RIA! HUNGÁRIA!", egy emberként ugrottak fel a góloknál, ismeretlenek nyakában kötöttek ki, de senki sem bánta, mert egy volt a cél! Győzni kellett!
Végre egyszer mi örülhettünk, és nem a másik csapat örömmámorát kellett könnyes szemmel végignéznünk. Végere egyszer mi mutattuk meg, hogy nem szabad lenézni minket, mert ha akarunk, tudunk fantasztikusan, hittel, akarattal játszani. Amint láttuk, ennek meg is lett az eredménye! Óriási példának kellene lennie ennek a "szimpla" klubfocisták előtt is!
Személy szerint azt mondom, hogy tegnap CSAPATKÉNT voltunk fantasztikusak, mindenki hozzátett valamit ehhez a nagyon értékes győzelemhez!
Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a sikernek, és hogy végre kint vagyunk valahol!
Akkor is, ha reálisan nincs sok esélyünk a hosszú menetelésre, úgy is megéri!
Ha csak annyit értünk el vele, hogy több ezreknek örömkönnyes lett a szeme, akkor már megérte!
Köszönöm Istenem, hogy MAGYARNAK SZÜLETTEM!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése