FTC-DVTK (2-2)- Egy csodahétvége lezárása

Emberek!
Túl vagyunk talán a legnehezebb fordulón is. Úgy gondolom, hogy egy tökéletes sporthétvége méltó lezárása volt ez a meccs.

Habár nem övezte akkora érdeklődés ezt a túrát, mint amekkora megszokott egy fradimeccs előtt, mégis szép számmal ellátogattak szurkolótársaink a Groupama Arénába.
Jómagam nem tartottam velük, amit így utólag mélységesen bánok, é8s nem az eredmény miatt, hanem mert az idegenbeli túrák jó társaság mellett mindig jók!

Azt láthattuk, hogy a nemzet csapatának, a bajnokesélyes fradinak (chö, még a szövegszerkesztő is elvárja, hogy nagy betűvel írjam...) nem megy úgy ez a tavasz, ahogy az ősz ment, mégis nagyon féltem ettől a meccstől, mert az utóbbi évek tapasztalatai alapján valahogy mindig ellenünk sikerül felszívniuk magukat, és porig alázni szeretett Csapatomat!

Meg kell hagyni, szépen álltuk  a sarat! Egy tetszetős első félidő után jött egy kevésbé hajtós második, aminek meg is lett sajnos az eredménye. Nagyon beálltunk védekezni, a másik térfélen alig voltunk szerintem 10 percet összesen. Azonban mindannyiunk Somája első érintéséből az utolsó pillanatokban egyenlített! Csodacsere! Még a végén jött egy lesgól is, amivel megnyerhettük volna az egész meccset, de sajnos tényleg les volt :(

Azt hiszem, nem véletlen, hogy 4 Diósgyőri is a forduló válogatottjába került, és Sanyi bá' pedig a forduló edzője lett! Imádtam Bogesz bombagólját, Tamás Böde-földhözb.szását, Rados védéseit (most fényévekkel jobb volt, mint a Haladás ellen), és mindent, ami ezzel a meccsel járt!

Annyira büszke vagyok Mindenkire, hogy az hihetetlen: a Csapatra, (az előrelépés megkérdőjelezhetetlen) Egervári Sándorra, mert az én bizalmamat elnyerte, és a Szurkolókra, mert megint megmutatták, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, akik egy döntetlennek is úgy tudnak örülni, mint egy győzelemnek!

Köszönöm nektek!