Ennek a bejegyzésnek a gondolata már a Videoton meccs előtt megérett bennem, aztán a következő események csak erősítettek abban, hogy meg kell születnie.
Tudom, hogy az illetékesek közül talán soha, senki sem fogja ezt elolvasni, azonban hátha mégis valahogy idetévednek.
Egy kis lelki fröccsöt szeretnék adni Nektek, fiúk.
Kaptok a mostani időben hideget, meleget, amit - valljuk be őszintén- ilyen lélektelen vergődés után nem szabad csodálni.
Azt mondom most nektek, hogy tegyétek a kezetek a szívetekre, és gondolkodjatok el ezen: Miért mondják ezt? Miért csalódtak bennetek?
Ha ez megvan, akkor folytatom.
A szurkolóknak nem ti vagytok az elsők, hanem az a címer, amit a szívetek felett viseltek, az a kis pajzs alakú csoda, ami a Diósgyőrt jelképezi, és annak a mindenkori alakja. Itt nem ti vagytok a sztárok, nem miattatok járnak ki azok, akik kint vannak, hanem a Címer miatt.
Higgyetek hát benne! Haljatok meg érte! Legalább abban a 90+ percben, amíg rajtatok van a mez.
Amennyiben nem számít a címer, úgy semmi szükség rátok. Ebben az esetben azért KELL jól játszani, hogy valaki felfigyeljen a játékotokra. Ugyanis ez a híg fos, amit mostanában produkáltok, sehová nem elég, maximum megye 19-be (tudom, tudom, hogy nincs ilyen)
Csak gondoljatok bele abba, hogy egy-egy lélektelen játék után mit érezhetnek a szurkolók! Milyen érzés lehet most Diósgyőr-szurkolónak lenni? Szégyenkezni amiatt, amit adtok? Teljesen mindegy, milyenek a körülmények, nektek egy a dolgotok: meghalni a Címerért!
Remélem, holnap ennek szellemében fogtok pályára lépni, és a legjobbat nyújtani!
Mindent bele, hajrá, Fiúk, hajrá, Diósgyőr!
Szeretett Csapatommal kapcsolatos gondolataimat osztom meg veletek, Kedves Olvasók :) Néha talán nem egyezik majd a véleményünk, de azt megígérhetem, hogy őszintén, kertelés nélkül fogok írni. Remélem, tetszeni fog! Jó olvasgatást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése